"Tudatosan szemlélődve az ember is visszatalálhat a természetes útra"

Külső és  Belső

Télen a belső válik fontosabbá, különösen itt nálunk, ahol a négy évszak befolyással van életünkre. Ilyenkor a természet visszahúzódik. Isten visszavonja erőit, pihen.  Belső életet él, önmagában van. Az ember számára is azt mutatja, húzódj vissza, befelé, légy magadban, fedezd fel, mi van benned legbelül?  Nyugodj meg önmagadban és pihenj egy kicsit!

Tavasszal, nyáron, ősszel a természet csodálatos alkotásaival és pompájával a külső felé irányítja figyelmünket. Azt mondanám a Teremtő elragadtatásában megmutatja önmagát, s ha képesek vagyunk meglátni a szépségét, Őt magát is megláthatjuk.

A növények és állatok Istenben élnek. Nem gondolkoznak, terveznek, cselekednek, hanem csak vannak valami belső, szent tiszta erőben ami irányítja az életüket. Őket nézve, tudatosan szemlélődve az ember is visszatalálhat a természetes útra.

A nagyvárosok zsúfoltságában és zajában vajon hol találhatunk helyet, ahol megpihenhetünk?

A munkahelyen? Utcán? Otthon? Általában ezek a helyek váltogatják egymást mindennapi életünkben. Kevés idő marad, még télen is, amit erre áldozhatnánk.

Én azt mondom, vannak ilyen helyek lépten, nyomon, mégpedig a templomok. Ott az ember lelke megpihen. Elméje  lecsendesül, szelleme Isten felé fordul. Akár egy rövid idő is csodát tehet velünk ebben a környezetben.

Lehet olyan, aki, élénken tiltakozik, mert hogy Ő nem vallásos, hát ne legyen vallásos!

Azonban minden embernek van lelke. Sokszor nehéz, fárasztó sőt kimerítő az emberek világa. 

Az Isten felé fordulás a lélek számára pihentető, biztonságot adó érzés bennünk.

Elgondolkodhatunk azon is, hogy honnan jövünk és hová igyekszünk? Honnan az erő, a tudás, a szellem, ami által mi emberek felemelkedhettünk? És vágyakozunk tovább felfelé.

Fedezzük fel hát magunknak azt, ami a miénk.

Budapest, 2011. 10. 01.